SLUŽBENA STRANICA

kustosi: Sasvári Edit, Galácz Judit, Szeredi Merse Pál

A huszadik század elejének avantgárd mozgalmai fellázadtak a művészet hagyományos formái és intézményei ellen. Programjuk a régi művészet tagadása és az új művészet lehetőségeinek keresése volt. A magyar avantgárd mozgalom centrumában Kassák Lajos és az általa szerkesztett folyóiratok álltak az 1910-es és 1920-as években. Kassák azonban nem tűzött egyetlen izmust sem a lobogójára a nemzetközi áramlatokból. Elsősorban a futurizmus, expresszionizmus, dadaizmus és konstruktivizmus jellegzetes vonásaiból inspirálódva alakította ki saját művészetét. Kassák MA című folyóiratával saját mozgalmat és intézményt hozott létre. Mivel azonban nem adott nevet saját izmusának, mozgalmát Kassákizmus néven az ő személyével, a különc, hosszú hajú, fekete orosz inget viselő, „új művésszel” azonosították. 2017-ben a Petőfi Irodalmi Múzeum és tagintézményei három kiállítással ünneplik Kassák Lajos születésének 130. és halálának 50. évfordulóját, melyek Kassákizmus főcímmel az izmusok korát mutatják be Kassák Lajos 1920-as évekbeli munkásságával a fókuszban.  

Az Új művészet – A bécsi MA az avantgárd nemzetközi hálózataiban című kiállítás a Petőfi Irodalmi Múzeumban Kassák 1920 és 1925 között Bécsben megjelent MA című folyóiratát helyezi középpontba. A kiállítás elsősorban azt vizsgálja, hogy Kassák és mozgalma hogyan integrálódott az első világháborút követően az avantgárd nemzetközi hálózataiba és maga Kassák hogyan vált az új művészet egyik alakítójává. Bemutatja azokat a radikális fordulatokat, izgalmas hatásokat, amelyek Kassák és a MA művészetét jellegzetessé tették a kelet-közép-európai avantgárd legaktívabb időszakában, az 1920-as évek első felében. A MA folyóirat összművészeti gondolkodásához híven Kassák és körének irodalmi és képzőművészeti aktivitása együttesen kerül bemutatásra a kiállításon. A kassáki művészet történetéhez hozzátartozik fogadtatása is: híveinek lelkes rajongása vagy ellenfeleinek gúnyos kritikája ugyanúgy, mint a modern művészettől idegenkedő korabeli közönség ellenérzése az értelmetlen” versekkel és „tárgynélküli” festményekkel szemben.